A leggyakrabban előforduló allergiatípusok és kezelési lehetőségeik

Amikor a szervezet egy egészséges ember számára ártalmatlan anyagra túlzott reakciót ad, allergiáról beszélünk. A fokozott immunválaszt számos tényező (allergén) kiválthatja, ennek függvényében pedig a tapasztalható tünetek és a kezelési lehetőségek is eltérőek lehetnek. Az alábbiakban a leggyakrabban előforduló allergiatípusok jellemzőit és kezelési lehetőségeit gyűjtöttük össze.

Az allergének hatására kialakuló panaszok könnyedén összetéveszthetők különböző intoleranciák vagy autoimmun betegségek tüneteivel, ezért az öndiagnózis helyett minden esetben fontos szakemberhez fordulni a probléma alapos kivizsgálásához és diagnosztizálásához.

A leggyakrabban előforduló allergiatípusok

1. Légúti allergia

A légúti allergia kialakulásáért a genetika tehető felelőssé, de a tünetek jelentkezéséhez a környezeti tényezők – a légszennyeződés, a penészes falak vagy a háziállatok – jelenlétére is szükség van. A pontos diagnózis felállításához a kórelőzmény felvétele elengedhetetlen. Segítheti a kezelőorvost, ha ismeri a páciens foglalkozását, a családjában előforduló megbetegedéseket, valamint a tünetei jelentkezésének pontos körülményeit.

Amennyiben a panaszok (orrdugulás, orrfolyás, tüsszögés, szemviszketés, könnyezés, torokkaparás) légúti allergiára utalnak, a vérvizsgálatból az allergénre specifikus IgE – vagyis az allergén ellen termelődő – ellenanyag szintjét vizsgálják meg a szervezetben, a prickteszt segítségével pedig az alkar bőrére csepegtetett allergénekre adott reakciókat elemzik.

Miután a szakorvos felállította a diagnózist, a légúti allergia tüneteit vény nélkül kapható gyógyászati készítmények alkalmazásával is lehet kezelni. Részletesebben a témáról egy korábbi cikkünkben olvashat: Derítse ki, hogy légúti allergia okozza-e a panaszokat!

A légúti allergia és az asztma gyakran kéz a kézben jár – ilyenkor mindkét betegséget kezelni kell. A légutak beszűkülésével, száraz köhögéssel, mellkasi szorítással és rohamszerű nehézlégzéssel járó állapot a tudomány jelenlegi állása szerint nem gyógyítható, az orvosi utasításokat betartva viszont jól kezelhető. Asztma diagnosztizálása esetén fontos kidolgozni egy akciótervet, amelyben szerepel a mindennapok során alkalmazandó kezelés, valamint annak a leírása, hogy mit lehet tenni panaszok jelentkezése esetén.

2. Ételallergia

Az ételallergia kevésbé gyakori, mint azt sokan gondolják: a gyermekeknek 6, a felnőtteknek körülbelül 2 százaléka érintett. A hasonló, étkezések után tapasztalható tünetek miatt gyakran összekeverik az élelmiszer-intoleranciával, de két külön betegségről beszélünk. Intolerancia esetén a panaszok csak órákkal vagy napokkal az érzékenységet kiváltó táplálék elfogyasztása után alakulnak ki, kiváltó oka pedig a bélrendszerben keresendő (nem megfelelő az emésztés, fokozódott a bélfal áteresztőképessége).

Ételallergia esetén akár egyetlen falat élelmiszer vagy egy korty folyadék elfogyasztása is súlyos következményekkel járhat, a heveny immunválasz következtében kialakuló tünetek pedig általában azonnal jelentkeznek. A viszketéssel járó csalánkiütések mellett hasfájás, hányinger, szédülés, a gége bedagadása miatti nehézlégzés vagy ájulás is bekövetkezhet.

Az élelmiszer-allergia diagnosztizálására vérvizsgálat, bőrpróba, terheléses vizsgálat vagy kihagyásos vizsgálat elvégzésével van lehetőség. Amennyiben beigazolódik a betegség, az egyetlen kezelési lehetőség a panaszt kiváltó élelmiszerek teljes kiiktatása az értrendből.

Amikor nyilvánvalóvá válik a kapcsolat a tejtermékek fogyasztása és a rosszullétek között, sokan laktózérzékenységet „diagnosztizálnak”, majd áttérnek a laktózmentes termékek fogyasztására. A helyzet azonban korántsem ilyen egyszerű. A tejallergia, a tejfehérje-intolerancia és a tejcukor-érzékenység (laktózintolerancia) között különbséget kell tenni – mások ugyanis a kiváltó okok, a tünetek és a kezelési lehetőségek. Részletesebben a témáról egy korábbi cikkünkben olvashat: Tejallergia, tejfehérje-intolerancia, tejcukor-érzékenység – Mi a különbség?

3. Rovarallergia

Magyarországon az allergiás reakciót kiváltó csípések többségét a darazsak (többször csíphetnek, nem hagyják a csípés helyén a fullánkjukat) és a méhek (egyszer csípnek, fullánkjuk általában a csípés helyén marad) okozzák. Amennyiben a csípés helyén kissé fájdalmas, piros, viszkető duzzanat alakul ki, amely 1–2 nap alatt eltűnik, normális reakcióról beszélhetünk. Testszerte jelentkező csalánkiütés és bőrviszketés, gyengeség, hányinger és nehézlégzés esetén azonban felmerül a rovarallergia gyanúja.

A vizsgálat ebben az esetben is vérvétel segítségével történik, amely során a méh- és darázsméregre specifikus IgE ellenanyag kimutatása történik. Amennyiben valakinél rovarallergiát diagnosztizálnak, fontos, hogy mindig tartson magánál önbelövő adrenalininjekciót, amelyet a csípést követő súlyos reakció jelentkezése esetén azonnal be kell adni a comb izmába. Hosszú távú megoldásként a rovarméreg-immunterápiát javasolhatja a kezelőorvos.

Gyakran már csak azt követően fedezzük fel a kéretlen találkozás nyomait, amikor az elkövető elhagyta a helyszínt. Ilyen esetekben nem árt tisztában lenni vele, hogy melyik rovar, milyen nyomot hagy maga után. Különösen igaz ez allergiás reakciók jelentkezésekor. A leggyakrabban előforduló csípések jellegzetes tüneteiről egy korábbi cikkükben olvashat részletesen: Mi csípett meg? Segítünk kideríteni!

Anafilaxia – Amikor minden perc számít!

Fokozott érzékenység esetén akár súlyos reakció, ún. anafilaxia is kialakulhat, melynek a legsúlyosabb szövődménye az ún. anafilaxiás sokk, azaz allergiás reakció

következtében kialakuló keringés-összeomlás. A tünetek az allergénnel való érintkezés utáni néhány percben, vagy akár órákkal később is jelentkezhetnek. Amennyiben önmagunkon vagy a környezetünkben valakinél az alábbi panaszokat tapasztaljuk, azonnal forduljunk orvoshoz, vagy hívjunk mentőt, ugyanis életveszélyes állapotról van szó:

• erőteljes bőrpír, csalánkiütés, viszketés
•  ajak-, nyelv-, gégeduzzanat
• mellkasi szorítás, szívritmuszavar, szélsőségesen alacsony vagy magas pulzus, vérnyomásesés
• felső légúti szűkület, nehézlégzés, légszomj, sípoló légzés, köhögés, orrfolyás
• hasfájás, hasi görcs, hányinger, hányás
• feledékenység, zavartság, szorongás, fejfájás, szédülés, eszméletvesztés

A leggyakrabban anafilaxiás reakciót kiváltó allergéneknek a különböző mogyoró- és diófélék, a halak és tenger gyümölcsei, a tej- és tojásfehérjék, bizonyos antibiotikumok, valamint a darázsméreg.

Szeretne többet megtudni a leggyakrabban előforduló allergiatípusokról? További tanácsokért és a termékek megvásárlásához forduljon bizalommal a Tócós Patika kollégáihoz!