Semmelweis-nap, a magyar egészségügy napja

Minden év július elseje a magyar egészségügy legnagyobb ünnepe már 1992 óta. Ezen a napon született Semmelweis Ignác, az anyák megmentője. E napon minden évben szakmai elismeréseket adnak át az egészségügyben, és ünnepi megemlékezéseket tartanak az ország területén. 2010 novemberében nyújtották be azt a törvényjavaslatot, amelyben a Semmelweis-nap munkaszüneti nappá nyilvánítását javasolták, hogy az egészségügyi dolgozók által végzett munka elismerését kifejezzék.  A javaslat 2011-ben lépett hatályba, azóta a Semmelweis-nap az egészségügyben dolgozók és az egészségügyi szolgáltatóknál foglalkoztatási jogviszonyban állók számára munkaszüneti nap.

Semmelweis Ignác élete, munkássága

A gyermekágyi láz okának és gyógymódjának felfedezője, Semmelweis Ignác (Buda, 1818. júl. 1. – Bécs, 1865. aug. 13.) tabáni kereskedő családból származott – szülőháza ma az ő nevét viselő Orvostörténeti Múzeumnak ad otthont. 1844-ben avatták orvosdoktorrá, pályáját a bécsi szülészeti klinika asszisztenseként kezdte. Ebben az időben az anyai halálozás az akkortájt kialakuló kórodákban és ispotályokban 10-15 % volt. Ezeket a helyeket a higiénés viszonyok igen rossz volta és zsúfoltság jellemezte. Semmelweis Ignác 1847–48-ban a bécsi I. és II. számú szülészeti osztályon gyermekágyi lázban megbetegedett és meghalt anyák eseteinek tanulmányozása során arra a következtetésre jutott, hogy a fertőzést a vizsgálatok során a szülőnők nemi szervébe jutó „bomló szerves anyagok” okozzák. Ezen megállapításait még a baktériumok felfedezése előtt tette meg. A két klinika közti halálozási különbség abból adódott, hogy az I. számú osztályon a bonctermi gyakorlatok után megfelelő fertőtlenítő tisztálkodás nélkül vizsgálatot végző orvostanhallgatók, orvosok terjesztették a fertőzést. Ezek alapján hozott intézkedéseket a tisztaság elérésére, és a klórvizes, klórmeszes kézfertőtlenítést kötelezővé tette. Eredményeképpen a két osztály megbetegedési és halálozási aránya megváltozott, és egy százalék körülire csökkent a gyermekágyi lázból adódó halálozás a korábbi 10 % feletti gyakoriságról. Felfedezésének népszerűsítését eleinte nem szakcikkek publikálásával tette, hanem leveleket írt Európa számos szülészeti klinikájának orvosaihoz. Csupán egy előadássorozattal lépett nyilvánosan kollégái elé 1850-ben, a bécsi orvosegyesületben. Módszerének helyességében még közvetlen munkatársai is kételkedtek, a gyermekágyi halálozások számának radikális csökkenése sem bizonyult elég meggyőzőnek. Semmelweis csalódottságában Pestre költözött; itt a Rókus kórház főorvosa, majd 1855-től a szülészet és nőgyógyászat professzora lett. A rendszeres publikálást ebben a fontos témában csak 1857-ben kezdte el a Markusovszky által megalapított Orvosi Hetilapban. 1861-ben terjedelmes monográfiát írt a gyermekágyi láz okáról és megelőzéséről, azonban széleskörű hatást nem ért el vele; a gyermekágyi láz itthon és külföldön számos kórházban változatlan hevességgel pusztított.

Semmelweis türelmét vesztve egyre hevesebb támadásokat indított az értetlen szakma ellen; újabb „körlevelei”-ben egyenesen gyilkosoknak nevezte módszerét nem alkalmazó kollégáit. Végül elméje elborult, nyomasztó körülmények között, zárt osztályon fejezte be életét, állítólag a durva bánásmód miatt kapott sérülésekből kialakult szepszis következtében. Halála után sem figyelt fel találmányára az orvostudomány, csak évekkel később derült fény Semmelweis korszakalkotó felfedezésére, amikor Joseph Lister angol sebész módszerét, a karbolsavas fertőtlenítést kezdték alkalmazni. Ma a két módszer kombinációját alkalmazzák a műtéti beavatkozások előtt.

Semmelweis Ignác nevét ma múzeum és emlékérem is őrzi. Életútját legbehatóbban az egykori szülőházából átalakított múzeum belső és külső munkatársai tanulmányozták, s hagyatékát, tárgyi és írásos emlékeit is ott őrzik. Díszsírhelye is ott található. Munkásságát az utóbbi években legrészletesebben Benedek István és Antall József dolgozta fel.

Milyen betegség is pontosan a gyermekágyi láz?

A gyermekágyi láz a nemi szervek bakteriális fertőzése következtében létrejött lázas állapot vetélés vagy szülés után. A gyermekágyi fertőzés a behatolási kapu helye szerint kialakulhat a gáton, a szeméremtesten, a hüvelyben. Ezekben az esetekben általában a felületi gyulladás tüneteit látjuk: lobos duzzanat, fájdalom, bő folyás, hőemelkedés, esetleg láz jelentkezhet. A fertőzés helyén gennyes fekély alakulhat ki. A sérüléseken kívül behatolási kapu lehet a gátmetszés sebe is. Kezelése elsősorban helyi kezelésből áll: fertőtlenítés, sebkezelés, esetleges váladékgyülem lebocsátása a gátsebből, de akár antibiotikum adására is szükség lehet. Egyes esetekben vérmérgezés forrása is lehet. A méhnyálkahártya gyulladása szintén lehet következménye a gyermekágyi fertőzésnek, melyet a méh üregébe jutó baktériumok okoznak. Ha a gyulladás csak a méh nyálkahártyájára terjed, általában bő, bűzös gyermekágyi folyást észlelünk. Hőemelkedés és a méh csökkent összehúzódása tapasztalható. Súlyosabb esetekben a fertőzés a méhizomzatra is ráterjed és méhnyálkahártya-méhizom gyulladás alakul ki. Ezen esetekben néhány napos hőemelkedést magas, 39°C körüli láz követ. A méh nyomásra fájdalmassá válik, de spontán fájdalmak is jelentkeznek. A gyermekágyi láz gyakorisága az antibiotikumok használata és a jobb higiénés körülmények általánossá válásával mára már jelentősen csökkent.

Ezen a napon emlékezzen meg Ön is Semmelweis Ignácról, akinek a megfelelő kórházi fertőtlenítés alapjait köszönhetjük, illetve minden egészségügyi dolgozóról, akik nap mint nap azon fáradoznak, hogy segítsenek megőrizni egészségünket!

Kérdése van?