Ön is lehet életmentő!

Minden évben szeptember második szombatja az Elsősegélynyújtás Világnapja. Ezen a napon világszerte arra próbálják meg felhívni a figyelmet, hogy elengedhetetlenül fontos az elsősegélynyújtás ismerete a laikusok, hétköznapi emberek körében is. Az elsősegélynyújtás nem helyettesíti a sürgősségi ellátást, ugyanakkor a hatékony és gyors beavatkozás első, létfontosságú lépése, amely hozzájárul a sérülés súlyosságának csökkentéséhez, és javítja a túlélés esélyeit. A legfontosabb a vérzés csillapítása és az újraélesztés technikája (szívmasszázs, mesterséges lélegeztetés), hiszen a klinikai halál állapotában minden perc számít. Magyarországon az emberek többsége attól fél: ha segít, több kárt okoz, mint ha nem csinál semmit, így évente sokan halnak meg, mert nem részesítették őket elsősegélyben. Cikkünkben most sorra veszünk néhány alapvető technikát, mellyel egyszer akár Ön is életet menthet!

Rosszullét az utcán/közúti baleset

Ha azt vesszük észre, hogy valaki a földön fekszik először meg kell győződnünk, hogy biztonságos-e a helyszín (ha lehet, biztonságossá kell tennünk). A leggyakoribb veszélyforrások a leszakadt elektromos vezetékek, a tűz, a falomlás, a dőlő fa és a gázszivárgás. Ha a helyszín nem biztonságos, NE kockáztassuk saját testi épségünket!
Ezek után először kapcsolatba kell lépnünk a beteggel, hangosan, érthetően meg kell kérdeznünk, hogy mi történt, hogy jól van-e. Ha válaszol, és el tudja mondani, hogy érzi magát, milyen fájdalmai vannak, akkor egyszerűbb helyzetben vagyunk. Ilyenkor hívjuk a mentőket, mondjuk el a beteg panaszait, és a diszpécser segíteni fog nekünk a további teendőkben.

Ha a beteg mozdulatlanul fekszik és a megszólításra sem reagál, finoman rázzuk meg egy kicsit a vállánál fogva. Ha így sem reagál, akkor nincs eszméleténél. Ha a beteg nem reagált kiáltsunk segítségért, mert egyedül feltehetően kevesek leszünk az ellátáshoz. Kiabáljunk, hogy a környezetünk felfigyeljen, illetve telefonon értesítenünk kell a mentőszolgálatot (104).

Ha szemmel láthatóan valamilyen idegen test vagy hányadék akadályozza a sérült szabad légzését, el kell távolítanunk azt. A légutak felszabadítása érdekében óvatosan hajtsuk hátra az illető fejét, és emeljük előre az állkapcsát, ha légúti akadályra utaló jel nincs.

Ezek után meg kell vizsgálnunk, hogy lélegzik-e a beteg (10 másodpercen keresztül). Ezt úgy tehetjük meg, hogy fülünket a szájához/orrához tartjuk (így halljuk és bőrünkön érezzük, ha lélegzik), szemünkkel pedig a mellkasát nézzük, hogy emelkedik-e. Ha betegünk lélegzik, és nem valószínű traumás sérülés (gerincsérülés, nyílt hasi/mellkasi sérülés, medencecsonttörés) fennállása, akkor stabil oldalfekvésbe célszerű helyezni, hogy továbbra is biztosítsuk a légzés szabad útját, és folyamatosan figyeljük a légzését a mentők kiérkezéséig.

Ha a beteg nem lélegzik, azonnal meg kell kezdenünk az újraélesztést. A keringés fenntartása érdekében mellkaskompressziót kell végeznünk. Ez azt jelenti, hogy nyomást kell gyakorolnunk a sérült mellkasára 4-6 centiméter mélyen (felnőtt páciens esetén). A műveletet 100/perces ritmusban, egyenletesen kell ismételni. Az iskolában vagy a KRESZ-tanfolyamon sokan azt tanulták, hogy ilyenkor következik a lélegeztetés, DE a legújabb ajánlások szerint sokkal fontosabb a mellkas nyomása (a mellkaskompresszió), így a lélegeztetéstől eltekinthetünk, ráadásul ha valakinek nincs kellő tapasztalata a mesterséges lélegeztetésben, könnyen megeshet, hogy a levegőt a tüdő helyett a gyomorba fújja, így a segítségre szoruló beteg aznapi káposztás kockája hamar a tüdejében végezheti – az pedig sem a betegnek, sem a káposztás kockának nem tesz jót. CSAK FOLYAMATOSAN NYOMNI KELL!
 
Ez viszont nagyon kimerítő feladat, ezért ha többen vannak a helyszínen, érdemes egymást váltva végezni, amíg a mentők a helyszínre érkeznek.
Mint látható az újraélesztés nem egyszerű feladat, de mindenképpen meg kell kezdeni, hogy biztosíthassuk a beteg felépülését. Ha segíteni próbálunk biztosan nem teszünk rosszabbat, mint ha meg se próbálnánk! A Magyar Vöröskereszt és az Országos Mentőszolgálat rendszeresen szervez elsősegélynyújtási tanfolyamokat, melyekre mindenképpen érdemes elmennünk egyszer, ahol gyakorolhatjuk is az elméleti ismereteket. Sose tudhatjuk, mikor lesz szükség ránk és a segítségünkre!

Vérzéscsillapítás

Baleset következtében gyakran előfordulhat vérzés, mi most a vénás és az artériás vérzés ellátását vesszük sorra.

Vénás vérzés esetén a vér sötét vörös, a vérzés intenzitása a sérült erek nagyságától függ. Súlyos esetben a sérült nagyon sok vért is veszíthet. Vénás vérzés esetén a beteget nyugalomba helyezzük, a sérülés jellegének függvényében leültetjük vagy lefektetjük. A sérült testtájékot szív fölé emeljük, felpolcoljuk. Ennek hatására a vérzés csillapodik. Fertőtlenítést követően nyomókötést kell készíteni. A sérült testfelületre steril mull-lapot helyezünk, majd azt mullpólyával rögzítjük. A seb fölötti területre összetekert mullpólyát, vagy mullgombócot helyezünk, és azt úgy rögzítjük, hogy nyomást gyakoroljon a sebfelületre. Kötözéskor ügyeljünk arra, hogy az adott testrész vérkeringését ne szorítsuk el. Az átvérzett kötést ne távolítsuk el! Azt újabb kötszerrel fedjük.

Az artériás vérzés a szívműködésnek megfelelően lüktető, a távozó vér élénkpiros. A vérzés mértéke a sérült ér nagyságától függ. Súlyosabb esetben kivérzéses sokk léphet fel. Ennek előjele lehet a beteg sápadtsága, hideg verejtékezése. Ezen tünetek megjelenésekor megelőzés céljából javasolt a sokkfektetés. A beteget hanyatt fektetjük, lábát 40-60 fokban megemeljük. Artériás vérzésnél ujjnyomásos vérzéscsillapítást kell végezni, majd artériás nyomókötést kell készíteni. Az ujjnyomással történő vérzéscsillapítás lényege, hogy a sérült terület fölött ujjheggyel elnyomják az artériát, ezzel csökkentik a sérült érszakaszon át elfolyó vér mennyiségét. Még szerencsésebb, ha az ún. artériás nyomópontokat nyomják el – amely a sérülés és a szív között helyezkedik el – (halánték, nyak, felkar-alkar-kéz, comb-térdhajlat-lábszár). A sérültet nyugalomba helyezzük, lehetőleg lefektetjük, elnyomjuk artériás nyomópontját, sérült testrészét a szív fölé emeljük. Az ujjnyomásos vérzéscsillapítást követően artériás nyomókötést kell készíteni. Steril gézzel (mull-lap) ki kell tömni, „tamponálni” kell a sebet, majd erre ismét steril gézt kell helyezni. A gézcsomót szoros pólyakötéssel kell rögzíteni. Ha a kötés átvérzik, akkor egy újabb gézcsomót kell a sebre helyezni és ismét szorosan körbetekerni. Az artériás nyomópontot a mentők kiérkezéséig nyomva tartjuk, közben figyeljük a kivérzéses sokk jeleit, indokolt esetben sokkfektetést alkalmazunk.

Ha a vérzés erőssége vagy a sérült állapota nem teszi lehetővé a kötés kivitelezését, akkor azzal is sokat segítünk, ha a sebbe steril mull-lapot nyomunk és azt a mentők kiérkezéséig nyomva tartjuk. Ügyeljünk a segélynyújtó védelmére! Használjunk gumikesztyűt!

Idegen test a légutakban

A légúti elzáródás beavatkozás nélkül általában végzetes, ugyanis ha az oxigénhiány nem szűnik meg 3-4 percen belül, akkor az agysejtek kezdenek elpusztulni, és a szívműködés is hamarosan leáll.

Olykor a körülményekből egyértelmű, hogy mi történt (ha például valaki étkezés közben félrenyelt stb.). A légúti akadálynak vannak általános jelei is, mint például a hangos, erőlködő, fuldokló légzés, mely során az orrlyukak kitágulnak, vagy az öklendezés, a görcsös köhögés. A has és a mellkas ellentétes irányba mozog, az arc, illetve a nyak bőre lilásan elszíneződik. A fuldokló idegesen torkához kapkod, nagyon nyugtalan. Ha teljes az elzáródás, akkor a légzés és a köhögés hiányzik, és a beteg a kezdeti nyugtalanság után 1-2 percen belül elveszíti eszméletét. Fontos a sérült megnyugtatása, amennyiben eszméleténél van. Nézzünk bele a szájába, és ha könnyen elérhető ételmaradékot, vagy egyéb tárgyat látunk, akkor távolítsuk el azt. Ha eszméleténél van a sérült, buzdítsuk hányásra, köhögésre. Ha így nem távozott a légutakból az idegen test, határozottan, erőteljesen, de ne durván üssünk a lapockák közé 4-5-ször egymás után. Ha ez sem jár eredménnyel, akkor álljunk a sérült mögé, kulcsoljuk össze kezünket a bordák alatt, és a gyomortájékra gyakoroljunk hirtelen nyomást oly módon, hogy összekulcsolt kezeinket rántsuk befelé és felfelé. Így a gyorsan kiáramló levegő kisodorhatja a légcsőből az akadályt okozó tárgyat. A beavatkozást – az úgynevezett Heimlich-féle műfogást – sikertelenség esetén 4-szer ismételjük meg, majd váltakozva alkalmazzuk a hát ütögetésével, amíg eredményt nem érünk el, vagy ha nem jár eredménnyel, akkor is folytassuk addig, amíg a beteg nem veszíti el az eszméletét. Legkésőbb ekkor mindenképpen hívjunk mentőt! Az eszméletlen, fekvő beteget oldalára fordítva szintén lehet próbálkozni a lapockák ütögetésével, illetve a hanyatt fekvő beteg fölé térdelve újra alkalmazhatjuk a Heimlich-féle műfogás módosított változatát. Gyakoroljunk nyomást a gyomorszáj irányából felfelé és befelé egymás után 4-5 alkalommal.

Reméljük tudtunk segíteni ezzel a pár hasznos és alapvető információval! Ne feledje, hogy az alapvető elsősegélynyújtási tudnivalókat bármikor megtanulhatja egy tanfolyam keretében! Ha teheti, mindenképpen vegyen részt egy ilyen tanfolyamon, és minden bizonnyal bátrabban és magabiztosabban fog hozzáállni a vészhelyzetek kezeléséhez!