A pajzsmirigy működése szerteágazóbb, mint gondolná

Mivel január a pajzsmirigybetegek hónapja, ezért mi is fontosnak tartottuk, hogy foglalkozzunk ezzel a témával. Magyarországon és világszerte is egyre több a pajzsmirigybeteg, azonban sokan vannak, akik csak a tüneteket észlelik, de nem tudnak a betegségükről. Vagy már csak akkor derül fény a betegségre, amikor már komolyabb tüneteket okoz, illetve más szervek működését is érinti. Éppen ezért rendkívül fontos szót ejtenünk a pajzsmirigy elváltozásairól és működésbeli zavarairól, valamint a lehetséges tünetekről.

A pajzsmirigy feladata

A pajzsmirigy a nyak alsó-elülső részén, a gége előtt pajzsszerűen elhelyezkedő, belső elválasztású mirigyünk, amely jódtartalmú hormonokat – tiroxint (T4) és trijód-tironint (T3) – termel. Ezek a hormonok létfontosságúak a szervezet anyagcsere-működésének, energiaforgalmának szabályozásában, így a normálistól eltérő mennyiségű jelenlétük a vérben változatos tünetekkel járó, komoly betegségek okozója lehet. A pajzsmirigy működését az agyalapi mirigy szabályozza a pajzsmirigy-stimuláló hormon révén (a laborvizsgálatokból TSH-ként ismert; TSH = thyreoidea stimuláló hormon), amely nevének megfelelően T3 és T4 termelésére serkenti a pajzsmirigyet. Bonyolult működésének köszönhetően a nem megfelelő működés rendkívül sokféle tünetet eredményezhet, így a pontos diagnózist csak szakorvos tudja megállapítani.

Pajzsmirigy betegségek típusai

A pajzsmirigy betegségei döntően három tünetcsoportba sorolhatók: az alaki és nagyságbeli elváltozások (morfológiai eltérések), ill. a túlműködés (hipertireózis) és az alulműködés (hipotireózis) – vagyis a funkcionális eltérések.

Kóros körülmények között a pajzsmirigy megnagyobbodhat, akár egyenletesen, akár göbös formában, ezt nevezzük strúmának vagy golyvának. A mirigy megnagyobbodása társulhat túl-, és alulműködéssel is, de akár normális hormontermeléssel is járhat. A megnagyobbodás a betegvizsgálat során tapintható lehet. A nagy strúma nyomhatja, esetleg szűkítheti a légcsövet, okozhat nyelési nehézségeket, nyakfeszülést, időszakos rekedtséget és gombócérzetet a torokban. A morfológiai elváltozások másik formája a pajzsmirigy göbös betegsége. Az életkorral nő a pajzsmirigy göbök előfordulása, nőknél pedig ötször gyakoribb, mint férfiaknál. A pajzsmirigy nagyságának, anatómiai elváltozásainak pontos megítélésére az ultrahangvizsgálat ad lehetőséget.

A pajzsmirigy-túlműködés állapotában a mirigy túlzott mennyiségben választ el hormont, legtöbbször ez a pajzsmirigy változó mértékű megnagyobbodásával jár. A túlműködést olyan általános tünetek jelezhetik, amelyek gyakran – különösen enyhébb esetekben – nem igazán jellegzetesek, külön-külön nem utalnak egyértelműen a betegségre: szapora szívdobogás, megtartott vagy fokozott étvágy melletti fogyás, izzadékonyság, fáradékonyság, ingerlékenység, remegés, hasmenésre való hajlam, fokozott hajhullás, szabálytalan menstruáció.

A pajzsmirigy-alulműködés legjellemzőbb tünetei a lelassult anyagcsere, fáradékonyság, aluszékonyság, a koncentrálóképesség romlása, hidegintolerancia, hízékonyság, székrekedés, lassú pulzus, száraz bőr és töredező köröm. Ez az állapot is járhat szabálytalan menstruációval, a teherbeesés nehezítettségével. Az alulműködés hátterében állhat a pajzsmirigy gyulladásos (többnyire autoimmun eredetű) megbetegedése, jódhiány, vagy kialakulhat pajzsmirigyműtétet, radiojód-kezelést követően is.

A pajzsmirigy vizsgálata és betegségeinek kezelése

A laboratóriumi vérvizsgálatok a szerv aktuális működéséről adnak felvilágosítást. A pajzsmirigy ultrahangvizsgálatának segítségével a felépítésére (göbös jellegére), a gyulladás fennállására, daganatok jelenlétére lehet következtetni. Az idejében felismert elváltozások az esetek többségében gyógyszeres kezeléssel hatékonyan orvosolhatók.
Az elváltozás függvényében a kezelőorvos kérhet aspirációs citológiát is. Ez egy vékony tűvel végzett biopszia (mintavétel), amely révén eldönthető, hogy a pajzsmirigy-elváltozás jó-, vagy rosszindulatú. A vizsgálat nem jár nagy fájdalommal, egy tűszúrás okozta érzéssel egyenértékű.

A képalkotó eljárásokkal (röntgen, MR és CT) elsősorban a pajzsmirigybetegség kizárását, vagy a már jelen lévő pajzsmirigy-megnagyobbodás kiterjedtségét vizsgálják a szakemberek. Ezek az eljárások a szövődmények felderítésében is fontos szerepet játszanak.

A pajzsmirigy-betegségek megelőzése

A pajzsmirigy hormonjaink képzéséhez elsősorban jódra és szelénre van szüksége a szervezetünknek, ezért fontos, hogy megfelelő mennyiségben fogyasszuk! A napi jódszükséglet felnőttkorban 150 µg (mikrogramm), terhesség, szoptatás és a szervezet túlterheltsége idején 180–200 µg. Jódforrás lehet a jódozott só, a tengeri só, a tengeri halak és a tenger gyümölcsei. A szelén megfelelő beviteli mennyisége 50–100 µg/nap.

A pajzsmirigybetegségek egy része öröklődhet, ezért ha a családban előfordult ilyen betegség, akkor fokozott figyelmet kell fordítani a szűrővizsgálatokra!

Reméljük ismét hasznos információkkal szolgáltunk! Ha további kérdései vannak a betegségekkel kapcsolatban, vagy észlelt a betegségre utaló tüneteket, minél hamarabb keressen fel egy szakorvost!