A modern kor egyik legelterjedtebb egészségügyi problémája: az elhízás

A túlsúly és az elhízás (obezitás) a jelen és a jövő egyik legjelentősebb egészségügyi problémája. Az elhízás szinte minden szervrendszerben előnytelen folyamatokat indít el. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a túlsúly és az elhízás a legfontosabb megelőzhető rizikófaktorok között van -  a dohányzás mellett.

A fejlett országokban a túlsúlyos és elhízott emberek aránya ötévente megduplázódik. Csak Európában és az Amerikai Egyesült Államokban jelenleg több mint 70 millió ember elhízott, ezen felül további 163 millióan túlsúlyosak. Magyarországon még ennél is nagyobb mértékű a túlsúly és elhízás előfordulása. Az elhízás azért jelentős probléma, mert jelentős rizikófaktor számos halálos kimenetelű betegség kialakulásában, de a vele járó csökkent munkaképesség és a társadalomra nehezedő fokozott gazdasági teher sem elhanyagolandók.

Mi az ideális testsúly?

Általánosságban elmondható, hogy akkor számít valaki túlsúlyosnak, ha testsúlya 20%-kal többet nyom az ideálisnál. Az ideális testsúly meghatározásához, valamint az elhízás mértékének megállapításához használt számításokkal közelebb kerülhetünk az „igazsághoz”, tűpontos eredményt azonban önmagában egyik módszerrel sem kaphatunk. Ennek oka, hogy egyéni tényezők, illetve adottságok is befolyásolják a kapott eredmény kiértékelését. Az obezitás mértékét a testtömeg-index (BMI = body mass index) mutatja. Ezt úgy kapjuk meg, hogy a kilogrammban megadott testsúlyt elosztjuk a méterben kifejezett testmagasság négyzetével. Például 180 cm magas és 80 kg súlyú felnőtt BMI-je (80 / 1,8 x 1,8) 24,96. 30-as BMI felett beszélhetünk I. fokú elhízásról, 35 felett II. fokú elhízásról, 40 felett pedig III. fokú (súlyos) elhízásról. A testtömeg index irányadó a testsúlyunk szerinti osztályozást illetően, fontos azonban kiemelnünk, hogy a statisztikai átlagok alapján felállított kategóriáknál nem számoltak az egyéni testfelépítésből adódó különbségekkel. Sportolóknál vagy nehéz fizikai munkát végzők esetében előfordul magas testtömeg index érték, annak ellenére, hogy nincsenek plusz kilóik. Ebben az esetben a nagyobb súlyért általában a fizikai munkának köszönhető, megnövekedett izomtömeg a felelős. Az elhízás diagnózisát megállapítani nem elég, alapos, laboratóriumi, belgyógyászati, mozgásszervi stb. vizsgálattal kell kiszűrni a kóros túlsúlyhoz vezető okokat és az esetlegesen már fellépő szövődményeket is.

Mik lehetnek az elhízás okai?

• Genetikai hajlam: A genetikai adottságok nagyban befolyásolják, hogy a szervezet zsírszövetei milyen mennyiségben és arányban oszlanak el a testen.
• Pszichés tényezők: A túlzott élelmiszer fogyasztás gyakran olyan pótcselekvés, amely mögött nem szokványos pszichés állapot (kóros hangulatváltozás, stressz, feszültség, unalom, harag, stb.) áll.
• Környezeti hatások: Társadalmi, kulturális, családi és egyéb társasági körülmények egyaránt hatással vannak étkezési szokásainkra.
• Szervi rendellenességek: Egyes betegségek (pl. pajzsmirigy-alulműködés, központi idegrendszer betegségei) kísérő jelensége a kisebb vagy nagyobb mértékű elhízás.
• Helytelen táplálkozás: A nem megfelelő étrend (szénhidrátban gazdag, illetve cukortartalmú ételek túlzott fogyasztása) a rendszertelen étkezés illetve gyakori nassolás egyenes út az elhízáshoz.
• Mozgásszegény életmód: Amennyiben a kalóriabevitel mellett nem végzünk testmozgást, felborul az anyagcsere kényes egyensúlya.
• Terhesség: A terhesség során a nők testsúlya a magzat súlyának körülbelül háromszorosával gyarapszik.

Az elhízás tünetei

Az elhízás lényege a kóros zsírlerakódás.  A felesleges zsírszövetek megoszlása alapján ma két alaptípust szokás elkülöníteni:

• Az alma típusú elhízás a hasra, mellre, nyakra és az arcra lokalizálódik. A kóros zsírlerakódás központja a köldöktáj. A végtagok a fartáj és a combok kevésbé érintettek.
• A körte típusú elhízás központja a köldök és a szeméremcsont közötti alhas. A zsírlerakódás az alhason, a fartájon és a combokon legjelentősebb. A felsőtest, a karok és az arc érintettsége kevésbé jellemző.

A testsúly csökkentése

A testsúly problémák hátterében sokszor a nem megfelelő anyagcsere működés állhat, de ezt – többek között – a túlsúly okának laboratóriumi vizsgálatával is kideríthetjük. Amennyiben az elhízás mögött egy, a jelenséget kiváltó betegség húzódik, az elsődleges cél az alapbetegség gyógyítása vagy kezelése. A testsúly normalizálása hosszabb folyamat, amelyhez lehetőleg szakember segítségével meg kell határozni az adott élethelyzetben, testre szabottan legmegfelelőbb súlycsökkentő diétát, a bevihető napi kalória mennyiségét, az ajánlott mozgásformákat, stb. Emellett elengedhetetlen a továbbiakban követendő, az elért eredményeket megtartó helyes étrend, életmód megbeszélése, elsajátítása is.

A napi rendszeres testmozgás (minimum 30 perc séta), az egészséges, vitaminokban és rostokban gazdag, kiegyensúlyozott étrend, valamint a bőséges folyadékbevitel egyaránt hozzájárulnak a testsúly normalizálásához.  Fontos azonban kiemelni, hogy a drasztikus diéta – koplalás – önmagában nem vezet eredményre, hiszen ilyenkor zsírbontás helyett a szervezetben az izomzat indul sorvadásnak.

Egy fontos probléma: a gyermekkori elhízás

A fejlett világban a XXI. század jellemző betegsége a gyermekkori elhízás. Az egymást követő generációk gyermekei egyre kövérebbek és egyre betegebbek. A gyermekkori elhízás független a szociális háttértől, az etnikai csoporthoz való tartozástól, vagy attól, hogy a gyermek melyik országban él. Az Egyesült Államokban pl. jelenleg minden harmadik gyermek túlsúlyos vagy elhízott, és megjelentek körükben az elhízással kapcsolatos egészségügyi problémák, betegségek is. A kettes-típusú cukorbetegség – egy jellemzően idősebb felnőtteket érintő megbetegedés – előfordulása a gyermekek körében az utóbbi húsz évben megtízszereződött, és lassan magasabb számban fordul elő, mint a fiatalkori, inzulinfüggő, egyes típus. A máj elzsírosodása, amely olyan ritka volt, hogy a nyolcvanas évek előtt nem is szerepelt a gyermekgyógyászati tankönyvekben, ma már minden harmadik kövér gyermeket érint. A kövér gyermekeket a testi betegségeken kívül sok lelki ártalom is fenyegeti, magányosak, félénkek, szorongók, depressziósak. Félő, hogy a közeljövőben az elhízás következtében fellépő egyes betegségek, mint a cukorbetegséggel összefüggő veseelégtelenség, vagy a korai koronária betegség miatt kialakuló infarktus, már a gyermekek és fiatal felnőttek életkilátásait is rontani fogják. Gyermekeknél rendkívül fontos a megelőzés. A beavatkozások már a születés utáni időszakban kezdődhetnek, elsősorban az anyatejes táplálás propagálásával. Az óvodás korosztály ideális súlygyarapodása kb.1 kg minden 2 cm növekedés esetén. Ezt a táplálék megfelelő összetételével (sok gyümölcs, zöldség, magas rosttartamú gabonafélék, alacsony zsírtartalmú tejtermékek stb.), napi legalább 1 óra testmozgással és napi legfeljebb 2 óra tévézéssel lehet elérni. Az iskolás korban az iskolai és otthoni egészséges étrend, a rendszeres testmozgás, a TV, a számítógép, laptop előtt eltöltött idő csökkentése szintén nagyon fontos. Természetesen jó lenne, ha a hirdetések nem az egészségtelen ételekre hívnák fel a gyermekek figyelmét, vagy ha az iskolai sport nagyobb szerepet kapna a tanrendben. A már elhízott gyermeket minél hamarabb kezelni kell, de két éves kor előtt ebbe nem ajánlatos belekezdeni. A cél nem az abszolút értelembe vett fogyás, hanem az, hogy a testsúly gyarapodás mértéke csökkenjen, vagy leálljon, és így a növekvő gyermek relatíve soványabb lesz. Természetesen extrém kövérség esetén fogyasztás is szükséges, de ez ne legyen több, mint havi 1-2 kg. Az étkezési szokások megváltoztatása, a fizikai aktivitás serkentése a testsúly csökkentésének alapja, a gyógyszeres vagy sebészi kezelés gyermekkorban gyakorlatilag nem jöhet szóba.

Ha úgy érzi, hogy Önt is érintheti az elhízás, keressen fel egy szakembert, aki segít a probléma gyökerének megtalálásában és megfelelően tudja kezelni azt! Ezen kívül pedig keresse bizalommal a Tócós Patika kollegáit, akik készséggel állnak rendelkezésére!